A hasznos válasz egyszerű: az MI-automatizálás termelékenységi nyereségei a sémákból származnak, nem egyetlen nagy rendszerből. A gyakorlatban a legerősebb tervezések felosztják a munkát egyértelmű lépésekre, típus szerint továbbítják a feladatokat, és emberi ellenőrzést tartanak fenn a kockázatos részeknél. Ez a stabil séma, amelyet a modern MI-munkafolyamatoknál látunk.
Az alkalmazott kutatás-fejlesztésben mindig ugyanerre a pontra térünk vissza. Egy cégnek nem kell egy mindenki helyett dolgozó óriási ügynök. Szüksége van egy olyan sémakészletre, amely illeszkedik a munkához. Néhány feladat ismétlődő és szabályalapú. Néhány kontextusra szorul. Néhány felülvizsgálatot igényel. Néhánynál a sebesség fontosabb, mint a mélység. Itt kezd megérni az automatizálás.
Ma a leghasznosabb sémák nem misztikus trükkök. Egyszerű munkafolyamat-alakzatok, amelyeket a mérnökök el tudnak magyarázni. Egy prompt-lánc egy nehéz feladatot kisebb lépésekre bont. Az útvonalválasztás a munkát a megfelelő helyre irányítja. A párhuzamos munka egy feladatot darabokra oszt. A koordinátor-végrehajtó felállás egyik rétegnek adja a tervet, a másiknak a feladatot. Egy értékelő-optimalizáló hurok ellenőrzi a kimenetet és javítja azt. A reflexió egy utolsó futást ad hozzá a hibakereséshez. Ezek azok az építőkövek, amelyek mögött sok olyan MI-rendszer áll, amelyek inkább használhatónak, mint törékenynek tűnnek.
A legfontosabb 10 séma
Az első séma a prompt-láncolás. Egy modelllépcső táplálja a következőt. Ez akkor működik jól, ha egy feladatnak egyértelmű szakaszai vannak, például olvasás, rendezés, tervezetírás és ellenőrzés. A nyereség az irányíthatóság. Minden egyes lépés könnyebben tesztelhető, mint egyetlen nagy prompt.
A második az útvonalválasztás. Egy rendszer kategorizálja a kérést, és a megfelelő útvonalra küldi. Ez fontos a támogatásban, az értékesítési műveleteknél és a belső ügyfélszolgálatoknál. Egy rövid számlázási problémának nem kellene ugyanazon az úton haladnia, mint egy hosszú szerződésvizsgálatnak.
A harmadik a párhuzamosítás. A rendszer egy feladatot sok kicsire bont, és egyszerre kezeli őket. Ez akkor segít, ha a feladatok nem függenek egymástól. Egy jelentés felbontható fejezetekre. Egy jegyzékcsomag együtt kezelhető első körben.
A negyedik a koordinátor-végrehajtó. Egy tervező dönti el az alfeladatokat. Más komponensek végzik a munkát. Ez a séma szélesebb, sok részből álló feladatokhoz illik. Tiszta főfolyamatot tart fenn, miközben mégis felhasználja az MI-t ott, ahol hasznos.
Az ötödik az értékelő-optimalizáló. Egy lépés létrehozza a kimenetet. Egy másik lépés pontozza vagy szerkeszti azt. Ez akkor hasznos, amikor a minőség fontosabb, mint a nyers sebesség. Gyakori tervezésnél, összefoglalásnál és kódellenőrzésnél.
A hatodik a reflexió. A rendszer átvizsgálja saját munkáját, és újra próbálkozik. Elvileg egyszerű, erejét tekintve pedig korlátozott, de képes észrevenni gyenge megfogalmazásokat, kihagyott lépéseket vagy rossz szerkezetet. Nem szabad mindent gyógyító szerként kezelni.
A hetedik az eszközhasználat. A modell nem csak szöveget ír. Hív egy számológépet, adatbázist, keresőréteget, jegyelrendezési rendszert vagy munkafolyamat-eszközt. Itt kezdi el az MI a valódi üzleti adatokon dolgozni, nemcsak a nyelven.
A nyolcadik az emberi ellenőrzés a folyamatban. Egy ember jóváhagyja a magas tétű lépést. Ez akkor számít, ha a kimenet befolyásolja a pénzt, az ügyfeleket, a szabályzatot vagy a hozzáférést. A séma szándékosan lassú. Ez a lassúság az irányítás része.
A kilencedik a kontextus-gazdagítás. A rendszer begyűjti a megfelelő tényeket, mielőtt válaszolna. Bekerülhet egy szabályzati fájl, egy CRM-jegyzet vagy egy termékkalauz. Enélkül az MI gyakran önbizalmasan hangzik, miközben hiányzik belőle a megfelelő alap.
A tizedik az állapotközvetítés. A munkafolyamat nyomon követi, hol tart a feladat, és mi történik ezután. Ez alapvetőnek hangzik, de sok automatizálás itt bukik meg. Ha az állapot kezelése gyenge, az átadások megszakadnak, és a csapatok elveszítik a bizalmukat a rendszer iránt.
Ezek a tíz séma bőven elegendő a legtöbb gyakorlati eset lefedéséhez. Azt is mutatják, miért a „tervezési sémák” a helyes kérdés. Az érték nem egyetlen modellhívásban rejlik. Az érték a körülötte lévő munka alakjában van.
Mit jelent a termelékenység a valós rendszerekben
A termelékenység nemcsak a sebesség. Ugyanannyi az átfedések csökkenése, a kevesebb hiba és az utómunka csökkentése. Egy jó automatizálási séma csökkenti a személyzet terhelését anélkül, hogy elrejtené a munkafolyamatot. Egyértelművé teszi a következő lépést. Láthatóvá tartja a hibalehetőségeket.
Ez a pont azért fontos, mert a jelenlegi MI-munkának még vannak korlátai. Az ügynök-alapú rendszerek rugalmasnak tűnhetnek, de elkalandozhatnak, ha a feladat laza, a kontextus vékony, vagy az irányítási szabályok gyengék. A nagyobb platformok és kutatóintézetek aktuális irányelvei folyamatosan ugyanarra az elméletre térnek vissza: a determinisztikus munkafolyamat-irányítás biztonságosabb sok üzleti feladatnál, míg az ügynökközpontú hurkok oda tartoznak, ahol a rendszer elvisel több variációt. A határvonalat még mindig pontosítják, és az esetfüggő.
Az EuroOp LLC számára ez a téma gyakorlati középpontja. Az MI-automatizálást elsősorban munkafolyamat-tervezési problémaként kezeljük. Fontos a modellválasztás. Fontos az eszközkörnyezet. De a séma dönti el, hogy a rendszer karbantartható-e. Egy olyan séma, amely nyomon követhető, tesztelhető és felülvizsgálható, hasznosabb, mint egy, amely csak egy bemutatóban tűnik okosnak.
A legjobb projektek gyakran már strukturált munkával indulnak. Az ismétlődő feladatok, az egyértelmű döntési pontok és az ismert kimenetek könnyebben automatizálhatók. A strukturálatlan munkát is lehet támogatni, de általában szükség van továbbításra, kontextusbegyűjtésre és egy emberi kapun. Éppen ebben a kombinációban találják meg a valódi előnyt a csapatok többsége. Ugyanitt veszik észre elsőként a réseket is.
Megmarad egy őszinte korlát a figyelem középpontjában. Nem létezik egyetlen univerzális séma, amely minden csapatra illene. Egy kisvállalatnak, egy értékesítési csoportnak és egy operatív csapatnak más-más arányban lehet szüksége továbbításra, felülvizsgálatra és állapotkezelésre. A nyitott kérdés nem az, hogy vajon képes-e az MI automatizálni a munkát. A nyitott kérdés az, hogy melyik munkafolyamat-alakzat bírja ki a valódi használat alatt.
Ezért címzi a cikket tíz sémára, nem egy ígéretre. A győzelem a struktúrában rejlik. Amikor a csapatok a megfelelő munkához választják a megfelelő sémát, az MI egy laza asszisztensből egy működőképes rendszer részévé válik. Ez az a fajta alkalmazott kutatás-fejlesztési kérdés, amit az EuroOp Insights folyamatosan nyomon követ: egy-egy alkalmazott K+F séma, egy-egy gyakorlati tanulság az EuroOp termékei mögötti fejlesztési folyamatból.