A digitális pénzügyek a piaci munkafolyamatok gyorsabb, összekapcsolt rendszerekbe történő áthelyezésével növelik a piac hatékonyságát. A rendelések, kifizetések, nyilvántartások és jelentések kevesebb kézi kezeléssel mozoghatnak. Ez csökkentheti a késéseket, csökkentheti a hibák számát, és segíthet abban, hogy az árak hamarabb tükrözzék az új információkat.
A fő változás egyszerű. A pénzügyi eszközök ma már túlnyomórészt digitális formában léteznek. Elektronikus platformokon kereskednek velük, míg sok fizetés online rendeződik le. A valós idejű fizetési rendszerek másodpercek alatt eljuttathatják a pénzeszközöket. Az elektronikus kereskedés pedig gyorsabban juttathatja el a rendeléseket a piacra, mint a kézi rendszerek.
Ez a sebesség azért fontos, mert a pénzügyi piacok az információktól függnek. Egy ár csak akkor hasznos, ha tükrözi a jelenlegi kínálatot, keresletet és kockázatot. Amikor egy ügylet sorban áll, vagy a dolgozóknak ugyanazt az adatot kell beírniuk több rendszerbe is, a piac elavult információkkal dolgozik. A digitális folyamatok ezt a hézagot rövidítik meg.
Úgy gondolom, hogy a digitális pénzügyek legmeggyőzőbb érve nem egyetlen új eszköz. Hanem a rendszerek közötti ismétlődő munka megszüntetése. Egy ügylet átmehet egy tőzsdén, egy tisztviselői szolgáltatón, egy letétkezelőn, egy bankon és egy elszámolási rendszeren. Minden átadás hozzáadhat időt és kockázatot. Az adatok, amelyek közös formátumban mozognak, kevesebb kézi ellenőrzéssel haladnak át ezeken a szakaszokon.
Ezt a mintát egyenes feldolgozásnak (straight-through processing) nevezik. Ez azt jelenti, hogy egy ügylet rendeléstől az elszámolásig is elmozdulhat ismételt adatbevitel nélkül. A folyamatnak mégis szükség van ellenőrzésekre. Szüksége van továbbá egyértelmű szabályokra arra vonatkozóan, mikor kell egy személynek felülvizsgálnia egy tranzakciót. A nyereség abból fakad, hogy tiszta adatokat küldünk a normál útvonalon.
Az elszámolás ennek a történetnek kulcsfontosságú része. Egy piaci ügylet csak akkor teljes, amikor a vevő megkapja az eszközt, és az eladó megkapja a pénzt. Olyan rendszerek, amelyek összekötik mindkét oldalt, csökkenthetik az időt az ügylet és a végső fizetés között. Csökkenthetik továbbá annak esélyét is, hogy az egyik oldal leszállít, míg a másik nem.
Ugyanez a logika vonatkozik a fizetésekre is. A valós idejű bruttó elszámolási rendszerek egyesével dolgozzák fel az utalásokat, végleges fizetéssel központi banki pénzben. A gyors fizetési rendszerek körkörösen működhetnek. Ezek a rendszerek támogatják azokat a vállalatokat, amelyeknek gyorsan kell pénzeszközöket mozgatózniuk piacok és határok között.
A kisebb késés javíthatja a hozzáférést is. A digitális szolgáltatások csökkenthetik a számlanyitás, a kifizetések küldése és a tranzakciós nyilvántartások ellenőrzésének költségét. Segíthetik a kisebb vállalatokat abban, hogy olyan szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, amelyekhez korábban nagy fiókhálózatra vagy sok alkalmazottra volt szükség. A Világbank a digitális pénzügyi szolgáltatásokat alacsonyabb tranzakciós költségekkel, nagyobb sebességgel és szélesebb hozzáféréssel hozza összefüggésbe.
Ez nem jelenti azt, hogy minden digitális piac igazságos vagy hatékony. Egy gyorsabb rendszer gyorsabban terjeszthet egy hibát. Egy rossz adatküldés befolyásolhatja sok ügyletet, mielőtt egy felülvizsgálat elkezdődne. Egy rendszerleállás blokkolhatja a hozzáférést azoknál a vállalatoknál, amelyek egy platformtól függenek. Ezek a kockázatok a robusztusságot a piac hatékonyságának részévé teszik.
Van egy kérdés a piaci struktúrával kapcsolatban is. Az elektronikus kereskedés gyorsan összehozhatja a rendeléseket, de szét is szórhatja a kereskedést számos helyszín között. A fragmentált piacok kínálhatnak választási lehetőséget, de nehezebbé tehetik az árfedezést. Az árfedezés azt a folyamatot jelenti, amelyen keresztül a vevők és az eladók megegyeznek egy piaci áron.
Az automatizálás további korlátot ad hozzá. A kereskedési rendszerek gyorsabban reagálhatnak az adatokra, mint az emberek. Ez javíthatja az információ áramlását az árakba. Ugyanakkor okozhat azt is, hogy sok rendszer egyszerre reagál ugyanarra a jelre. Ilyen esetekben a sebesség növelheti a rövid távú instabilitást.
A megosztott könyvviteli technológia (distributed ledger technology) egy kapcsolódó példát kínál. Egy megosztott könyv több fél számára is ugyanazt a tulajdonosi és tranzakciós előzményeket mutathatja. A okos szerződések automatizálhatják az egyeztetett cselekvéseket, amikor a beállított feltételek teljesülnek. Ezek az eszközök csökkenthetik a reconciliációs munkát, ami a különböző cégek által tartott nyilvántartások összehasonlításának feladata.
A ígéret valós, de a tervezési probléma nehéz. Egy megosztott rendszernek válaszolnia kell az alapvető kérdésekre az identitásról, a hozzáférésről, a magánérvédelemről, a véglegességről és a vezérlésről. Ugyanakkor össze kell kötődnie a régebbi rendszerekkel, amelyek még mindig kezelnék a fizetéseket, értékpapírokat és jelentéseket. Egy új könyv nem szünteti meg a szilárd szabályok szükségességét.
A gyakorlati tanulság az, hogy a digitális pénzügy akkor működik a legjobban, mint egy összekapcsolt folyamat. Egy gyors kereskedési képernyő önmagában kevés, ha az elszámolás lassú. Egy azonnali fizetés önmagában kevés, ha a nyilvántartások hiányosak. A hatékonyság a teljes láncolattól függ, a megbízható adatgyűjtéstől a végső elszámolásig.
Ez a pont meghatározza az EuroOp általános mérnöki nézőpontját. Az alkalmazott rendszerekben a hasznos egység gyakran a munkafolyamat, nem pedig a funkció. Egy rendszernek meg kell mutatnia, hol kezdődik az adat, hol változik, ki ellenőrzi, és mikor válik a végeredmény véglegessé. Ez a nézőpont segít elkülöníteni a valódi hatékonyságot a szoftversebesség egyszerű növekedésétől.
Az ellenőrzéseknek a munkafolyamat belsejében kell lenniük. Az auditnaplóknak meg kell mutatniuk, mi változott és mikor. A hozzáférési szabályoknak korlátozniuk kell, hogy ki hagyhat jóvá vagy módosíthat adatot. A monitorozásnak észlelnie kell a késéseket, a szokatlan tevékenységet és a sikertelen kapcsolatokat. A helyreállítási terveknek le kell fedniük a leállásokat, a hibás adatokat és a beszállítói kudarcot.
A fő bizonytalanság az, hogy a digitális pénzügyek mennyire növelhetik a hatékonyságot anélkül, hogy új koncentrációs és kockázati formákat adnának hozzá. Néhány nagy platform több tevékenységet kezelhet, mert a méretgazdaságosság csökkenti a költségeket. Ez javíthatja a szolgáltatást normál körülmények között. Ugyanakkor szélesebb körű kudarcat is létrehozhat, ha egy nagy szolgáltató megszűnik működni.
A szabályozásnak lépést kell tartania ezekkel a változásokkal. A piaci rendszereknek egyértelmű szabványokra van szükségük az adatokhoz, a biztonsághoz, a fogyasztói hozzáféréshez és az elszámoláshoz. A szabályoknak támogatniuk kell a versenyt anélkül, hogy gyengítenék a biztonságot. A megfelelő egyensúly piactól és felhasználási esettől függően változni fog.
A digitális pénzügyek tehát gyorsabb információáramlással, kevesebb kézi lépéssel és szorosabb kapcsolatokkal a kereskedelem és az elszámolás között növelik a piac hatékonyságát. Értéke a megbízható koordinációból fakad, nem pusztán a sebességből. A gyakorlati kérdés az, hogy minden digitális lépés egyértelműbbé, biztonságosabbá és könnyebben lezárhatóvá teszi-e az egész piacot.
Ez alkotja az EuroOp Insights mögötti alkalmazott K+F mintázatot: egy rendszerkérdés, egy gyakorlati tanulság és szoros figyelem arra, hogyan működik a technológia a valós üzleti folyamatokban. A pénzügyi piacok számára a tanulság közvetlen: a hatékonyság akkor javul, ha a megbízható adatok szabadon mozoghatnak a rendeléstől a végső elszámolásig erős ellenőrzésekkel minden átadási ponton.