Az újrahasználható AI-modulok 40%-kal növelik az automatizálás hatékonyságát, ha a csapatok abbahagyják ugyanannak a logikának az újratervezését minden egyes munkafolyamathoz, és helyettük tesztelt komponenseket osztanak meg a feladatok között. Ez a javulás nem egy-egy nagy modellnek köszönhető egyedül. Hanem annak a kialakításnak, amely lehetővé teszi, hogy ugyanazok az elemek újra és újra hasznos feladatokat lássanak el.
Mindig visszatérünk egy egyszerű mintázathoz: minél többször fut le egy rendszer ugyanazokat a lépéseket, annál jobban profitál a moduláris kód felépítéséből. Az gyakorlati AI-ban ezek a lépések gyakran magukban foglalják az adatellenőrzést, a promptkéréseket, az útválasztási szabályokat, az adatkinyerést, az értékelést és az átadásokat más rendszerek felé. Ha minden felhasználási esethez külön, egyedi technológiai verem épül, az idő a beállítással, hangolással és hibajavítással vész el. Ha viszont ezek az elemek újrahasznosíthatók, a csapat kevesebb időt tölt az újrakezdéssel, és többet fordíthat arra a munkára, ami igazán innovatív.
Ezért a kialakítási minta fontosabb, mint a modell márkaneve. Az újrahasználható modul egy apró egység, amelynek világos a feladata. Besorolhat egy kérést, kivonhat adatmezőket egy dokumentumból, ellenőrizheti a szabályokat, vagy elküldheti az eredményt egy nyilvántartó rendszerbe. Ha a felület változatlan marad, a modul több munkafolyamatban is alkalmazható. Ez csökkenti a másolást, és megkönnyíti a tesztelést.
A gyakorlatban ez gyakran azt jelenti, hogy a vállalatok fenntartanak néhány közös réteget. Az egyik réteg kezeli az adatfogadást és az adatok strukturálását. Egy másik réteg intézi a modellhívásokat. A harmadik réteg pedig az irányítást, a naplózást és a jóváhagyási szabályokat kezeli. Az egyes részek eltérő ütemben frissülhetnek. Egy pénzügyi folyamat ugyanazt a kinyerő modult használhatja, mint egy ügyfélszolgálati folyamat, miközben továbbra is megőrzi a saját üzleti szabályait. Pont ebben a szétválasztásban gyökerezik a hatékonyságnövekedés.
A 40%-os számot óvatosan kell értelmezni. Jól használható inkább erős példaként arra, mit tud elérni a moduláris kialakítás megfelelő környezetben, semmint univerzális ígéretként. A tényleges eredmény attól függ, mennyire ismétlődő a feladatkör, mennyire tiszták az adatok, és milyen gyakran osztható meg ugyanaz a modul jelentős átdolgozás nélkül. Egyes csapatoknál kisebb lesz a hatékonyságnövekedés. Másoknál viszont nagyobb is lehet, amint az első néhány rendszer ki van építve.
Ugyanilyen fontos egy másik szempont is. Az újrahasznosítás csak akkor működik, ha a modul jól meghatározott. Ha a határai homályosak, a megosztott rész nehezen bízható meg. Ha a modul rejtett feltételezéseken alapul, minden új felhasználási eset új kockázatot hoz. Ezért tartják a sikeres csapatok a szerződéseket világosan, a bemeneti adatokat szűken, a kimeneteiket pedig könnyen ellenőrizhetően. Az irányítás nélküli újrahasznosítás gyorsan zavarossá válik.
Úgy véljük, a legpraktikusabb megoldás nem egy hatalmas könyvtár. Hanem egy stabil építőelemekből álló kis csomag, amelyet számos módon lehet kombinálni. Egy jó modulnak könnyen tesztelhetőnek, könnyen cserélhetőnek és könnyen mérhetőnek kell lennie. Ha túl sok energiába telik az illesztése, megszűnik újrahasználhatónak lenni. A gyakorlati cél nem az esztétikum. Hanem az ismétlődő feladatok ellátása kevesebb mozgó alkatrésszel.
A legkézzelfoghatóbb üzleti érték akkor mutatkozik meg, amikor az automatizálás túllép az egyetlen pilótaüzemről. Az első munkafolyamat még egyszerűnek tűnhet. A második azonban gyakran ugyanazokat az ellenőrzéseket, ugyanazt az útválasztást és ugyanazt a kimeneti formátumot használja újra. Amikor egy csapat már több munkafolyamatot üzemeltet, a megosztott modulok jelentősen lerövidíthetik a beállítási időt, csökkenthetik a karbantartási terhet, és megkönnyíthetik a frissítéseket. A rendszer könnyebben kezelhetővé válik, mivel az alkotóelemei ismerősek.
Ugyanakkor mindig szem előtt kell tartani egy valós korlátot. Az újrahasználható modulok nem orvosolják a gyenge folyamattervezést. Ha az alapvető üzleti lépések bizonytalanok, vagy az adatok gyakran változnak, a modulnak csak korlátozottan lehet szerepe. A megosztott logika akkor a leghatékonyabb, ha a központi feladat közös több csapat számára, és a szabályok elég stabilak ahhoz, hogy formalizálhatók legyenek. Amikor a folyamat kaotikus, a modulnak rugalmasnak kell maradnia, ami természetesen csökkenti a hozzáadott értéket.
Pont ez az oka annak, hogy a cím inkább egy kialakítási mintaként, semmint szlogenként értelmezendő. Megfelelő körülmények között az újrahasználható AI-modulok valóban növelhetik az automatizálás hatékonyságát, mert csökkentik az ismétlődő feladatokat, lerövidítik az integrációt, és egyszerűbbé teszik az ellenőrzést. A lényegesebb tanulság egyértelmű: az alkalmazott AI-ban a tartósságot gyakran a jól illeszkedő, kisebb alkatrészek adják, nem pedig egyetlen olyan nagy rendszer, amely egyszerre próbálja megoldani az összes problémát.
Az EuroOp Insights szintén ezt a fókuszpontot követi: egy gyakorlati kutatás-fejlesztési mintát, egy konkrét gyakorlati tanulságot, az EuroOp termékei fejlesztési hátterében lévő folyamataiból.